Fiú-lány barátság
Tisztában vagyok vele, hogy sokan nem hisznek a fiú és lány közötti barátságban. Hát én nem tartozom közéjük. Kifejezetten sok fiú barátom van, és úgy gondolom, hogy ez jó. Van olyan dolog, amit egy fiúval sokkal könnyebben meg tudsz beszélni, mint egy másik lánnyal. Egy dologra kell odafigyelni, hogy a barátság ne menjen át szerelembe, ennyi az egész. Ha megkérdeznék, hogy ki a legjobb barátom, biztosan elgondolkoznék a válaszon. De alapos megfontolás után rájönnék, hogy egyetlen személy jöhet szóba a rangért. Ő az, aki velem van a jóban, de emellett a rosszban is. Észreveszi, ha valami bánt, és meghallgat. A többiekkel persze jól elvagyunk, de ha sokáig nem találkozunk, egyik nem ír rám, vagy hív fel, hogy megvagyok-e még. Rajta kívül. És bár néha nagyon gyerekes, de mindig meg tud nevettetni. Ezért is esett olyan rosszul, mikor a legjobb barátnőmnek vett csokit valentín napra. És ebben az a legjobb, hogy a barátnőm nem is tudja, hogy tőle kapta. Én pedig fedezek neki... Tudom, hogy nem kéne, de megkért, hogy ne áruljam el neki. Egyikőjükkel sem szeretnék összeveszni, és végülis ez nem egy olyan fontos dolog. A legjobb barátnőm pont az ellentétem ilyen téren. Kevés fiú barátja van, mert egy idő után valahogyan mindenki átmegy a 'szerelem övezetbe'. Ilyenkor gondolkodok el azon, hogy vajon nálam miért nem? Persze tök jó, hogy ennyien a barátaim, csak kicsit furcsa, hogy egyik sem érez többet irántam. A miért-jét nem tudom, csak úgy nem. Lehet, hogy velem van a baj. Persze a barátnőm nagyon szép, én megértem. A fiúkkal könnyebb megtalálni a közös hangot, mert csak magadat kell adnod. Nem kell úgy rástresszelni arra, hogy mit mondassz, nem fogják ellened felhasználni. Nagyon jókat lehet velük hülyéskedni, és sokat nevetni. Őszintén elmondják a véleményüket, mindenféle hátsószándék nélkül. Nem tudnék meglenni nélkülük, mert fontosak. Egyik iránt sem érzek többet, mint barátság, és ez így is van jól.
