A mindennapok hősei...
Mikor elolvassátok a címet -A mindennapok hősei- sok mindenki eszetekbe juthat. Én most nem a sportolókra, a tűzoltókra, vagy az orvosokra gondolok -természetesen ők is azok- hanem a személyes ismeretségi körömre. Elgondolkodtam ma azon, amit a zenetanárom mondott, vagyis csinált. A zeneiskola, ahová már nyolcadik éve járok, eléggé megváltozott. Kevés a zenélni akaró gyerek, és kevés a pénz is. De akik oda járnak, azok tudják, hogy milyen is ez az egész. Tudják, hogy mi a zene. A tanárok, akik tanítanak minket, nemcsak kiválóan értenek a zenéhez, nemcsak kiválóan tanítanak, de emberként is odafigyelnek ránk, sok mindent tudnak rólunk. Ha szomorúak vagyunk, egyből észreveszik, és nemcsak hogy meghallgatnak, lelket is öntenek belénk. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Pontosan ezért, az összefogásunkról híresek vagyunk. Szóval visszatérve a Mai nap hősére; Beneveztünk egy versenyre. Már egyik korábbi éven megnyertünk egy összefogási versenyt, szóval van gyakorlatunk. Szavazatokat kell gyűjtenünk Tesco áruházakban. Már az első hetekben két zeneiskola nagy fölényben volt, több ezer szavazatot birtokoltak. Mi a sor végén kullogtunk, de nem adtuk fel. A tanárom mindent megtett, hogy beindítsa a szavazást, interneten hirdette, szólt az összes ismerősének, tényleg csak erre a versenyre koncentrált. Mert végülis mért ne nyerhetnénk meg pont mi. Ugyanannyi esélyünk van, mint a többieknek. A tanáromnak nemrég született kisbabája, kb fél éves lehet (azért tudom ennyire pontosan, mert október elsején, a zene világnapján született). És ő mégis -ahogy ma elmondta- hetek óta járja a Tesco áruházakat, néha teljesen egyedül, és gyűjti a szavazatokat. Ma a zenekari próbáról is késett emiatt. A történet lényege az, hogy mindent megtesz, hogy megmentse azt, ami neki fontos, amit szeret. Bár esélytelennek tűnik, de ő nem adja fel. Ezért tekintek rá hősként. Bárki mondhatná bármire azt rögtön az elején, hogy 'Úgysem sikerül, feladom'. De ő nem tette. Meg sem fordult a fejében. A végsőkig harcolnunk kell céljainkért, a fontos dolgokért, mert ha valamit nagyon el akarunk érni, akkor azt el is fogjuk, nincs olyan, hogy lehetetlen.
Kedvenc idézetemmel zárnám a bejegyzést:
"Az élet csatáit nem mindig a gyorsabb, vagy az erősebb nyeri meg. De előbb, vagy utóbb az lesz a győztes, aki hiszi, hogy győzni képes!"
